Valós érdekképviselet vagy hatalom- és pozícióféltés – Ez a kérdés, válasszatok!
Kedden délben, Pásztor István, a tartományi parlament elnöke kiírta a tartományi választást, amelynek időpontja egybeesik az önkormányzatival és a köztársaságival, így – ahogy azt korábban is bejelentették – április 24-én három szavazólapot tesznek majd elénk.
„Az igazi mérce az lesz, hogy a SNS, miután hatalomra kerül a tartományban – amire jó esélye van - mit fog megőrizni abból, ami az elmúlt 16 évben itt kiépült. Úgy gondolom, hogy elég sok minden megőrzésre kerül értékeink közül, de biztosan számos dolgon változtatnak is majd”, mondta Pásztor a Danas napilapnak, majd hozzátette, hisz Vučićnak, mert ezeket a dolgokat ”már nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni”.
Ha bekövetkezik az, amire Pásztor István szerint nagy esély van, vagyis, hogy a Szerb Haladó Párt hatalomra kerül Vajdaságban, akkor mire számíthatnak a vajdasági magyarok?
A mezőgazdasággal foglalkozók nemrég megtapasztalták a reformokat: a Szerb Kormány a harmadára csökkentette a mezőgazdasági szubvenciókat. A rendelet szerint hektáronként – az eddigi 12 000 dinár helyett – 4000 dináros támogatás jár majd a földműveseknek.
A miniszterelnök nemrég azt ígérte, nem lesz tv-előfizetési díj. Ha nem a saját szemünkkel látnánk az áramszolgáltatótól kapott számlán, hogy „TV-preplata 150 dinara”, talán még el is hinnénk neki, hogy nincs…
A szerb tájékoztatási eszközöknek köszönhetően naponta látjuk, hogyan kerülnek szakmai képesítés, tudás és felsőfokú oklevél nélküli emberek (köz)vállalatok, városok élére, tanácsadói helyekre, ahol a fizetés 80 000-100 000 dinár között mozog.
A tartomány jövője a tét. Április 24-én a tartományi listára való szavazáskor mindenki előtt ott lesz a lehetőség. Élni kell vele: magunk miatt, a gyerekeink miatt, az unokáink miatt. És azért is, hogy utána nyugodtan nézhessünk a szemükbe és azt mondhassuk: a tartományi titkár és segédtitkári posztok, a bőrfotelek helyett mi a valódi érdekképviseletre szavaztunk. Mert az, hogy mindenáron a – kétes múltú – előre bejelentett győztesekkel kell szövetséget kötni, mert csak ekkor lehet érdekképviseletet folytatni, egyszerűen nem igaz. És akkor sem lesz az, ha sokan és sokszor ezt elmondják. Ezt úgy hívják, hogy pozícióféltés, ami az egyéni boldogulást és a kiemelt fizetést helyezi első helyre. A közösség érdekei ilyen esetben még a dobogón sincsenek. Sokadlagosak, nem számítanak. Csak a pénz a fontos, csak a hatalom, mert ezekkel lehet embereket zsarolni, megfélemlíteni.
Akinek ez a rendszer megfelel, az maradjon otthon, ne szavazzon április 24-én, vagy tegye le voksát azokra, akik most is hatalmon vannak.
Akik viszont nem szeretnék, hogy az életük hátralevő részében félniük kelljen a helyi kiskirályoktól, hogy a gyerekeik, az unokáik rettegésben nőjenek fel, csak azért, mert ők nem írtak alá valahol, vagy nem mentek el arra a választási kampányrendezvényre, amelyen a megjelenés kötelező volt, vagy nyilvános helyen egyszer elmondták a véleményüket, ami nem egyezett a párt vezetői által parancsba adottakkal, azok előtt április 24-én ott lesz az esély a változtatásra.
Valakik megkérdezhetik, hogy mi a garancia a valós érdekképviseletre? A válaszunk: a szakértelem, a tudás és egy név: dr. Korhecz Tamás!
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
