Burány Katalin: A haladó párt szavazója fennhangon szidta a zentai városvezetést
A „civil”, némiképp naiv, esetleg nem a térségünkben élő ember azt gondolná, egy város, község vezetősége – bármely szintjét nézzük – komoly szakemberekből, tisztes polgárokból áll, az üléseken megfontolt, kulturált nézetütköztetések után a város polgárai számára a legjobb döntések születnek, olykor elfogadható kompromisszumok köttetnek. A döntéshozó testületek ezután felelnek a megvalósításért, illetve az esetleges hibákból, hiányosságokból levonják a megfelelő következtetéseket, majd igyekszenek javítani azokat, elvégre senki nem tévedhetetlen.
A minapi, 40. zentai KKT ülésén ülve viszont többször is visszacsengett az a néhány független, ismét csak civil, és legfőképpen teljes mértékben pártatlan/párttalan ember véleménye a fülemben, akiknek módjuk volt végighallgatni egy-egy vitát a város életét döntően befolyásoló kérdésekről.
Talán a legtömörebb megfogalmazás erre „A kutya is megveszne ettől, ha megenné, ami itt folyik!” mondat volt, bár beletörődő, értelmet keresni nem akaró véleményt is hallottam már („Itt már csak így mennek a dolgok.”).
A türelmi küszöböt egyébként nem feltétlenül átlépő előterjesztett napirendi pontok viszonylag sima (és nem maratoni) ülést sejtettek, arról nem is beszélve, hogy a szavazás aránya a legtöbb kérdésben borítékolható előre, a hatalmi koalíciót alkotó VMSZ képviselői az előterjesztésekre mindig egységesen igennel voksolnak, függetlenül attól, hogy a gombnyomást megelőzően elhangzottak-e esetleg olyan érvek, amelyek ezt gondolati síkon befolyásolhatnák; természetesen, ha az ellenzék terjeszt elő módosítást, az esetek 90%-ban egységes nem a válasz, de legalább innen tudható, hogy a terem jobb felében is van „nem” gomb a gépeken. A haladó képviselők közül néhányan néha megtévednek, elbóbiskolnak, de azért a pártfegyelem a voksolásoknál is megjelenik. Volt ugyan tiszteletre méltó kivétel is (a városi fűtés témája kapcsán), és ez némi reménykedésre adott okot.
A szavazatmutató táblán az ellenzéki képviselők nevei színesednek be általában, ott az egyénileg képviselt vélemények dominálnak, és úgy gondolom, ez így helyes. Viszont mivel a hatalmi koalíció tagjai vannak többségben, a KKT döntései egyértelműen e koalíció álláspontját képviselik minden esetben.
A borítékolható eredményeket nyújtó ülés kezdete előtt viszont már némiképp borult a rend, ugyanis egy idősebb zentai polgár jött be a terembe, és fennhangon szidta a városvezetést, közölte azt is, hogy a haladókra szavazott, de ami itt folyik, az tűrhetetlen, legalább egy éve nem nyílt új munkahely a városban, az egész gárdát meneszteni kellene innen, stb., stb. Egy idő után kivezették. Úgy tűnik, a türelmi küszöböt azért egyesek már maguk mögött hagyták.
Több napirendi kérdés is korábban már kidolgozott rendeletek módosításávál foglalkozott, így a Zenta község statútumjavaslatának megvitatása, valamint a zentai mezőgazdasági földterületek védelméről, használatáról és rendezéséről szóló javaslat. A módosításokra a legtöbb esetben az újabb minisztériumi rendeletek meghozatala után kerül sor, mivel össze kell hangolni az ország törvényeivel, rendeleteivel a helyieket. Ez önmagában természetes és logikus kötelesség, aggodalomra az ad okot, hogy ezek az újabb kitételek tulajdonképpen mind a központosítási törekvésekre (Belgrád) vezethetők vissza, ezáltal a zentai (és a többi település) önkormányzata már lassan semmilyen téren nem kormányozza önmagát, nevének létjogosultsága elveszett, célszerűbb al(ál)kormányzatnak nevezni. Az igazsághoz tartozik, hogy ez nem a jelenlegi (bármely) községi vezetés sara, ebben az országban ez a politikai irányelv, amely ellen kisvárosi szinten nem lehet harcolni, mondván, a törvény, az törvény, akármilyen átgondolatlan, hevenyészett, logikátlan és destruktív is – ennek orvoslása sokkal inkább a köztársasági parlament feladata. Azért ne felejtsük el, ezen a szinten is van a vajdasági/délvidéki magyarságnak érdekképviselete.
Képviselői kérdéseket generált a szabadkai Regionális Hulladéklerakó Korlátolt Felelősségű Társaság – Szilárd Kommunális Hulladék Igazgatósága által tartott előterjesztés. A vállalkozás a szelektív hulladékgyűjtést oldaná meg több vajdasági község, többek között Zenta területén is. Az elgondolás üdvözlendő, a probléma csak az, hogy egyelőre az időről időre megjelenő téma kapcsán leginkább csak annyi hangzik el, hogy toljuk ki az üzembehelyezési határidőt.
A képviselői kérdések a jelenleg még nem működő cég igazgatójának és a különböző érintett községekből érkező tanácsadók kiemelten magas bérezésére vonatkoztak, mondván, ha egy cég még nem is működik a tervezett profiljában, miért kap az igazgató majd 160.000 dinár bruttó fizetést, amely a jelenlegi átlagfizetés (és vegyük a realitást, ne a szerbiai pingált statisztikát) többszöröse.
Felmerült az a kérdés is, hogy mégis mikorra tervezik az üzem beindítását, mert ha ilyen tempóban halad a dolog, lassan nem lesz kitől szemetet gyűjteni, sem szelektíven, sem egyneműen. Kielégítő válasz az igazgatónő részéről nem érkezett, így a zentaiaknak továbbra is marad a saját szemétdombjuk a „kukatörő”, „kukadobáló” szemétszállítással, de mint mindenben, ebben is van valami jó: félévente csak egy új kukát kell venni.
Több napirendi pont különböző bizottságok tagjainak megszűnő mandátumával és újabb tagjainak kinevezésével foglalkozott, így a rendkívüli helyzetek törzskara (remélhetőleg soha nem tudjuk meg, jól dolgoznak-e), a mezőgazdasági földterületek bérbeadásával, valamint rendezésével foglalkozó bizottság és az Idegenforgalmi Szervezet igazgatóbizottsága kapott többnyire régi, ritkábban új tagokat.
A mezőgazdasági földterületek védelmével, rendezésével és használatával foglalkozó bizottságba jelölt Bóbán József személyével kapcsolatban aggályok merültek fel az ellenzéki képviselők részéről, az úr neve ugyanis mostanában nem egészen a buzgó közösségi, politikai tevékenység mintapéldájaként említődött.
És nyilván nem mindegy, ki ül/dolgozik ebben a bizottságban, hiszen mint tudjuk, térségünkben a mezőgazdasági kérdéseket érintő országos intézkedések, változások égető problémákat eredményeztek, a tavalyi évben a község nem tudta maradéktalanul kifizetni a gazdáknak a költségvetésben előirányzott és megszavazott támogatásokat, a termelők számára az év az időjárási viszonyok miatt egyébként is katasztrofális veszteségekkel zárult, a kétséges lebonyolítású privatizációs „földosztás” miatt lassan már nincs is elég kiadható/bérelhető jó minőségű földterület, a kistermelők egy része ellehetetlenült, még a Prosperitati-pályázat önrészének kifizetésére felvett kamatos banki kölcsönt sem tudják sokan kifizetni – és gondoljuk hozzá, hogy olyan területen élünk, amelyet korábban az „ország éléskamrájának” neveztek éppen a földművelése miatt. Nos, nyilván most is az – csak sajnos már nem nálunk van a kamra kulcsa.
Visszakanyarodva a bevezetőben említett KKT-hangulathoz, a számomra nevetséges, de leginkább elszomorító perlekedés most sem maradt el.
Az ülést a KKT alelnöke, Pataki Tibor vezette, akinek érezhetően személyes problémákat jelentett a Zenta a zentaiaké ellenzéki csoport vezetője, Rácz Szabó László minden egyes felszólalása. Rácz képviselő sem a virágnyelven fogalmazó, fékezett nyelvéről ismert, de az alelnök úr is kifordult olykor ülésvezetői szerepéből, és elfelejtette, miért is ül ott, ahol; olykor pártmundért védő, olykor magánemberi, olykor simán hatalmi szerepét véve elő kommentálta a képviselő hozzászólásait, így miután Rácz urat figyelmeztette többször, hogy ne térjen el a témától, valamint a felszólalások után némiképp kioktató megjegyzéseket fűzött az elmondottakhoz, a képviselő is ismételten megjegyezte, hogy neki viszont csupán annyi a dolga, joga és kötelessége, hogy az ülést vezesse, fölülről, a pulpitusáról nem fűzhet megjegyzéseket a képviselők véleményéhez.
Az elnökhelyettes urat figyelmeztetni kellett arra is, hogy akkor is szóljon közbe, amikor a VMSZ képviselője tér el a témától, és ne alkalmazzon kettős mércét. Vitájuk drámai csúcspontja az emeltebb hangú egyszerre beszélésben hágott tetőpontra, de mivel feltehetően így nem is értették egymást, a különböző tárgyak dobálásig azért nem fajult a dolog (korábban volt már erre is példa).
Úgy vélem, éppen elég gondja-baja van városunknak anélkül is, hogy kicsinyes ellenségeskedésekbe, sértett önérzetből fakadó fellépésekbe, perlekedésekbe bocsátkozzanak a képviselők, hogy hatalmi eszközök bevetésével próbálják az igazunkat védeni, hisz nem ezért vannak ott. Lehet bár különböző a pártállás, a vélemény, netalán az érdek, a hozott döntés nem egyéni érdekeket szolgál, hanem egy város lakosságának helyzetén javít vagy ront. Mostanában sajnos inkább ront.