Tavaly, a zentai csata 320. évfordulóján (szerintem) joggal érezhettük úgy, hogy az ünnepünket elvették tőlünk.  Az persze nem kifogásolható, hogy a szerb és a magyar államfő (nyilvánvalóan a kerek évszám okán) megjelent a képviselő-testület díszülésén, majd az azt követő koszorúzáson is, és a helyi lakosság ilyenkor mindenhol a világon kénytelen elviselni az ezzel járó bonyodalmakat és biztonsági intézkedéseket is.

Az azonban, ahogy tavaly szeptember 11-én tömött sorokban érkeztek az autóbuszok ismeretlen tájakról, amelyekből kiszálltak az „autentikus és őshonos zentaiak” százai, szendviccsel a kezükben ellepték a várost, teleszemetelték a parkot, ismeretlen nyelveken kommunikáltak egymással, nagy transzparenseken követelték azt az ősi zentai igényt, hogy Aleksandar Vučićot nyilvánítsák örökös elnökké, ordibáltak, majd ugyanolyan gyorsan el is tűntek, ahogy megjelentek – nos, mindez méltánytalan, visszatetsző, sőt, egyenesen undorító volt.  Gondoskodott róla (remélhetőleg először és utoljára), hogy a saját ünnepünket viszolyogva és keserű szájízzel éljük meg.

Ha innen nézzük, elmondhatjuk: idén visszakaptuk az ünnepünket.  A zentai csata 321. évfordulójának megünneplése, azaz a város napja alkalmából megtartott képviselő-testületi díszülés szerény és visszafogott, ugyanakkor mértéktartó is volt. Senki nem követelte, sem az ülés alatt, sem előtte, sem utána, hogy Vučićot nyilvánítsák pápává, ugyanakkor teljesen rendjén való az, hogy Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Nikola Lukač, az észak-bánáti körzet vezetője (valamint a Szerb Köztársaság, Vajdaság AT, a környező községek, a testvérvárosok, az egyházak, a politikai és civil szervezetek,  az önkormányzat és a médiumok képviselői) jelen voltak az ünnepségen, hisz részükről ez többé-kevésbé (diplomáciai) kötelesség is.

Az is üdvözlendő, hogy  Tatjana Balo, a testület elnök asszonya  beszédében azt hangsúlyozta, hogy a zentai győzelmet kivívók iránt érzett tisztelet „arra kötelez bennünket, hogy felelősségteljesen vezessük a várost” – annál is inkább, mert a legnagyobb felelősség e tekintetben valóban azokat terheli, akik adott pillanatban ténylegesen vezetik a várost. Czegledi Rudolf polgármester ünnepi beszédében természetesen elsősorban az elmúlt egy év eredményeit és megvalósult beruházásait ecsetelte – de tegyük a szívünkre a kezünket, ugyan melyik polgármester nem ezt tenné egy ilyen helyzetben?

Tapsoljuk meg tehát – virtuálisan és valóságosan – itt is Zenta idei díjazottjait!

Koliger Maxwell (Juventus Pro Urbe-díj):  Több évben is  (2014, 2016, 2017) bizonyította tudását a TUDOK megmérettetésein, 2018-ban pedig a Tudományos Diákkörök XVIII. Kárpát-medencei Konferenciáján a Szociológia, társadalomtudomány szekcióban nagydíjban részesült.

Bognár András (Pro Urbe-díj:) Sportmunkás, testnevelő tanár és edző.  Több, mint 4 évtizeden keresztül nevelte a zentai fiatalok egymást követő nemzedékeit az egészséges életre és szerettette meg velük a sportot, aktív labdarúgó korában bajnoki címhez segítette a Zentai Labdarúgó Klubot (az 1965/66-os idényben), 1980-tól kezdve pedig sok éven keresztül volt edzője a Žitopromet pionír, ifjúsági és felnőtt csapatának is. A jelenlevők vastapssal jutalmazták teljesítményét.

Mirjana Mandić (Pro Urbe Életmű-díj):  A zentai Közgazdasági-kereskedelmi középiskola tanárnője, aki 1972-ben kezdte el pedagógusi pályafutását. Aktív társadalmi szerepet vállalt a zentai Közkórházban és a községi ösztöndíj bizottságban is.

Nagy Gábor Tamás (Zenta díszpolgára):  Budavár polgármestere, az irányítása alatt álló helyi önkormányzat 2017. Szeptemberében emlékkiállítást ajándékozott testvérvárosának azért, hogy a 320 éves zentai csata nemzeti és világtörténelmi jelentőségét szemléltessék, és egy állandó tárlatot hozzanak létre a zentai városháza toronyszobájában.

Végezetül köszönet  a Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ vegyes kórusának, vezetőjüknek, Losonc Kingának, a Cor Jesu Kamarakórusnak és vezetőjüknek, Miklós Rékának, valamint Vázsonyi Csillának, a VMMI szakmunkatársának, hogy közreműködésükkel színvonalasabbá és emlékezetesebbé tették az ünnepséget.

Kép: Општина Сента - Zenta Község