A zentai KKT 2017. szeptember 25-ei ülése kapcsán előrelátható volt, hogy a városi távfűtés ügye körül fog forogni, hiszen pár hét múlva ismét fűtési szezon lesz, s ismételten elmúlt egy év, persze nagyrészt tartós megoldás nélkül. De emellett persze voltak egyéb, a képviselők hangulatát felforrósító témák is. Erre szükség is volt, mert magában a teremben elég hűvös volt, valószínűleg ezzel is a képviselők hangulatát hűtendő-, illetve az ellenzéki képviselők állóképességét csökkentő célzattal.

Az első komolyabb vitát a községi költségvetés 2017. január – június hónapjai közötti megvalósulása okozta. A Cukorgyár tavalyi katasztrófája ellenére az adókból jövő bevételek a 45 % körüli megvalósulást érték el, ami elsőre nem tűnik rossz eredménynek. A legnagyobb problémát a tervezett tartományi és köztársasági támogatásoknak a mindössze 18 %-os megvalósulása okozta, amit azonban Ceglédi Rudolf polgármester hosszasan indokolt és magyarázott, hogy valójában csak csúszások vannak, de ezek az ügyek (így a gimnázium és az egészségház épületének felújítása is) már folyamatban vannak.

Ellenzéki kérdésre a kevi út felújításáról azonban már csak nagyon finoman nyilatkozott, hogy egyeztetés alatt áll, de ennél több konkrétat nem mondott. Ez különösen érzékeny kérdés, mivel Kevi lakosságának évek óta ez az egyik központi problémája, s így nem véletlen volt az sem, hogy a haladók a tavalyi önkormányzati választásokon Keviben ezt tűzték a kampányuk zászlójára. A probléma az, hogy másfél év elteltével sem lett az ígéretből semmi (pedig a tavalyi kampány hevében még munkagépek is megjelentek a helyszínen), s úgy néz ki, hogy ez az idén is csak porhintés marad. A kérdés, hogy meddig hisznek még a kevi magyar emberek a haladók ígéreteinek?

A legkomolyabb vita az Elgas Közvállalat 2016-os pénzügyi jelentését fogadta, ahogy az várható is volt. Az Elgas ugyanis 24 millió dináros veszteséggel zárta az évet, de tette ezt úgy, hogy miközben a hagyományos tevékenységét jelentő gázszolgáltatás nyereséges volt (9 millió dináros értékben), addig az önkormányzat által (a Cukorgyár megroppanása után) a tavalyi évben az Elgasra testált városi közfűtés 32 millió dináros veszteséget produkált.

Több ellenzéki képviselő is kifejtette, hogy ezért a nagy veszteségért valójában nem az Elgas a felelős, hanem a város vezetése, amely egy köztudottan veszteséges távfűtést az Elgas nyakába varrt, s ezzel e közvállalatunkat és az ott dolgozó 21 ember munkahelyét is komoly veszélybe hozta. A számokból egyértelmű ugyanis, hogy a fogyasztóktól beszedett díj összege nem fedi még a fűtésre fordított energia értékét sem, s többek között ebből adódott a hatalmas veszteség.

A problémát az okozza, hogy a városi vezetés évek óta képtelen meghozni azokat a döntéseket, amelyek e helyzetnek véget vetnének. Ehelyett görgeti maga előtt a problémát, ami egyre nagyobbá és nagyobbá válik, s most már az egyik közvállalatunkat is komolyan veszélyezteti. Felmerül a politikai felelősség kérdése is, hogy minek vezetik a várost, ha képtelenek ezt felelősen megtenni, s meghozni a szükséges döntéseket.

Az Elgas 24 milliós veszteségéhez kapcsolódott az utolsó napirendi pont is, amelyben az Elgas 50 milliós támogatást kért a községi költségvetésből. Tette ezt azért, hogy kifizethesse a tartozásait az energia-szolgáltató cégek felé, mert enélkül el sem tud indulni októberben a városi fűtés. Természetesen az Elgast meg kell menteni, de többszöri felszólításra sem válaszoltak a város vezetői arra a kérdésre (mellesleg megjegyzem, hogy ezeknél a napirendi pontoknál, szokásához híven, a polgármester már nem volt jelen az ülésen), hogy miből fedezik ezt a zentai viszonylatban magas összeg. Hosszútávon ugyanis nem megoldás folyamatosan a városi költségvetésből támogatni a veszteséges városi távfűtést, hisz ez egyrészt gazdaságilag irracionális, másrészt igazságtalan azon polgárokkal szemben, akik nem a városi távfűtést használják, s semmilyen támogatást sem kapnak a téli tűzrevalójuk biztosításához. Az Elgas kérését végül is a hatalmon lévő pártok megszavazták (a Demokrata Párttal közösen), a Magyar Mozgalom – VMDK tartózkodott, míg az MPSZ ellene szavazott.

Egy másik napirendi pont alatt a Szociális Védelmi Központ eddigi megbízott igazgatója, Ljubica Nikolić Verikios lett állandó igazgatónak kinevezve. Rácz Szabó László ismételten azt kérte, hogy az igazgatónő bizonyítsa be magyar nyelvű tudását, hiszen a központ ügyfeleinek döntő többsége magyar nemzetiségű. A megválasztandó igazgatónő azonban el sem jött az ülésre, másrészt a haladó felszólalók továbbra is csak az erről szóló dokumentumokra hivatkoztak, de ténylegesen nem bizonyították, hogy milyen szintű magyar nyelv tudással is rendelkezik a nevezett személy.

Ez is egy nagyon fontos szempont, de a mi képviselő-csoportunk azért is nem szavazta meg e kinevezést, mert a haladó párthoz tartozó igazgatónő egyértelműen politikai célra is felhasználja az intézményt. A legnagyobb szegénységben élő polgártársai nyomorát kihasználva ugyanis a haladó párt politikai támogatását erősíti, választásokról választásokra. Ezt persze a korábbi pártok is megtették, de a haladó párt csinált belőle soha nem látott olajozott rendszert.

A fűtetlen terem végül is megtette a hatását, s az ülés már 15 óra előtt véget ért. A kérdés, hogy a következő ülésen milyen lesz a terem hőmérséklete és a képviselők vérmérséklete, persze ez a kettő két-három hét múlva már szorosan össze is fog függni egymással.